Egyoldalú szerelem?

Ha egy kapcsolatban felborul a kölcsönösségi egyensúly, annak több oka lehet. Előfordulhat, hogy valaki olyan családból jön, ahol a szülők valamilyen oknál fogva semmit nem vártak el a gyerektől, csak kiszolgálták. Ha ezt a viselkedési formát tanulta meg, nyilván a későbbiekben is ezt várja el a környezetétől, még ha a párjáról van is szó.

Lehet, hogy – bár nem kérik tőle – a pár egyik tagja kényszeresen akar mindig többet adni, legyen az valamilyen cselekvés, vagy anyagi dolog. Nyilván meghatározott oka van ennek a kényszeres cselekvésnek – ami egyébként kezelhető -, a hatása viszont katasztrofális lehet.

Ha egy feleség például a maga módján igyekszik kedveskedni a férjnek ajándékkal, vacsorával és a férj köszönet helyett azonnal egy nagyobb, szebb dologgal válaszol, ezzel leértékeli a feleségét, azt sugallja, hogy amit ő adni tud, az kevés.

Akármi is az ok, egy kapcsolat akkor működik jól, ha egyensúlyban van az, amivel a felek hozzájárulnak. Ez természetesen nem kilóban mérhető dolog. Lehet, hogy az egyik fél több anyagi dolgot tud odatenni, a másik pedig több munkával tud hozzájárulni. Akárhogy is van, ha a sajátjaink mellett elvárjuk és el is ismerjük a másik erőfeszítéseit, azzal sokkal jobban demonstráljuk, hogy mennyire fontos nekünk.