A párkapcsolat sem magától működik!

Egy kapcsolat ugyanúgy viselkedik, mint bármi más ebben a világban. Létrejön, ha valakik úgy döntenek, megmarad, ha fenntartják, és elpusztul, ha már nem törődnek vele.

Vegyünk például egy házat. A tervező megálmodja, szakemberek felépítik és létezik. Ha a lakói éveken, évtizedeken keresztül mindig „tesznek hozzá”, - kicserélnek ezt-azt, átfestik, újraszigetelik, stb. - akkor folyamatosan létezik. Ha nem fordítanak rá figyelmet, akkor tönkremegy és elpusztul, függetlenül attól, hogy benne laknak-e, vagy sem.

Egy kapcsolat kialakításán és elindításán általában nagyon sok figyelme van az érintetteknek. Aztán ahogy az kiteljesedik, egyre több tennivaló üti fel a fejét. Törődni kell a gyerekekkel, az idősödő szülőkkel, a felfelé ívelő karrier egyre több időt követel, aztán még ott van a kocsi, a fogorvos, a barátokról nem is beszélve, akik már hetek óta próbálnak összehozni egy találkozót.

Ebben a rohanásban természetesen folyamatosan együtt vagyunk a párunkkal. Ő is ott van, amikor éppen bedobjuk a kávét reggel, aztán beszélünk vele telefonon, hogy ki megy a gyerekért, egyeztetünk vele, hogy kié a bevásárlás, ill. a szülői értekezlet, sőt még mellette is alszunk.

A sok tennivaló része a közös életnek, és ez jó. De van valami amit kifejezetten csak a másikért teszünk? Rendszeresen szánunk időt arra, hogy csak kettesben legyünk és beszélgessünk? Csinálunk néha „különprogramot”, hisz a gyerekek 2 napig jól elvannak a nagyszülőkkel? Mindaz, ami most működik a családban, az két ember kapcsolatán alapul. Érdemes különös figyelemmel kísérni és folyamatosan építeni azt.