Etika

Amikor egy kapcsolat létrejön, akkor az érintettek elkötelezik magukat a másik mellett. Ez egy ígéret, hogy a jövőben becsülik, szeretik egymást és hűségesek lesznek egymáshoz.

„Persze, persze” – hallottam valakitől nem olyan régen – szeretem én most is, de azért egy kis flört, egy hétvége a kolléganővel az még belefér, úgyse derül ki, és mindenki ezt csinálja!” Egy ismerősöm, barátnője társaságában is folyamatosan és feltűnően flörtöl minden mellette elhaladó csinos nővel. „Nem csinálok semmit” – mondja erre megrökönyödve. Egy társaságban hallottam nemrég, hogy a – szerinte – még mindig őt imádó előző udvarlóját valaki egész estén át „vigasztalta”, természetesen a férje távollétében. Társkereső rovatokban feltűnően nagy számban lehet olyan hirdetéseket látni, hogy valaki diszkrét barátnőt keres, nyilván a feleség miatt kell diszkrétnek lennie.

Számos ilyen történetet le lehetne írni ide. Gondolom sokan vannak olyanok, akiket ezekben leginkább az általánosítás háborít fel.

Én sem hiszem, hogy „ez természetes és mindenki ezt csinálja”. Valószínű, hogy akik ilyen-olyan módon megszegik a párjuknak tett ígéretet, ők maguk is tisztában vannak ezzel, viszont valahogy csökkenteni kell a tettük súlyát.

Legkézenfekvőbb felmentés az, „hogy mindenki ezt csinálja”, amit persze a médiákból ömlő filmek, műsorok tömkelege is igyekszik megerősíteni. Mindennek ellenére a megállapodás, az megállapodás. Ha valaki megszegi – függetlenül attól, hogy az esetleg pillanatnyilag nem derül ki – azzal a meglevő kapcsolatot kezdi el aláásni és rombolni, hisz ő tudja, hogy mit követett el, tehát a párjával szembeni viselkedése biztosan meg fog változni.

Előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyekben egy pár a szétválás mellett dönt. Amíg tart a kapcsolat, addig viszont elég egyértelműek a játékszabályok, függetlenül attól, hogy mit tart valaki többségi véleménynek.