Kommunikáció a párkapcsolatban

Ez az a fejezet, amit csupa nagybetűvel írnék.

Barátnők kávézás közben, vagy a fiúk egymás közt gyakran panaszkodnak a párjukra úgy, hogy: „elvártam volna, hogy tudja”, „ezt magától is ki kellett volna találnia”, „tudnia kellett volna, hogy én erről ezt gondolom”. Sok esetben az elvárás jogos is lehet, de ha „nem tudta, nem találta ki”, akkor nem biztos, hogy ez az érzelmek hiánya miatt van.

Ha jól belegondolunk, talán mi is megéltük már, hogy a legnagyobb lelkesedéssel adott ajándékunkra egy kényszeredett mosoly volt a válasz. Esetleg valakivel kapcsolatban válaszlépések tömkelegét dolgoztuk ki a fejben, aztán két mondat után kiderült, hogy a másik nem is azt gondolta.

Nem túl kellemes elmebeli mechanizmust birtoklunk valamennyien, aminek az a jellemzője, hogy egy jelenbeli helyzetet egy korábban megtörtént – általában negatív élményhez – hasonlít, és ennek fényében végzi a kiértékelését. Szóval valamiről azt hisszük, hogy tudjuk, pedig lehet, hogy a „számítógépünk” eleve rossz adatokat használt a művelethez.

Hányszor fordult már elő, hogy valamilyen konfliktusban, veszekedésben találtuk magunkat és megrökönyödve bizonygattuk, hogy: „de hát én azt gondoltam, hogy..”, miközben teljesen hiányoztak a helyzetre vonatkozó tényleges adatok, mert nem kérdeztük meg azokat.

Egy párkapcsolat különösen érzékeny terület ebből a szempontból. Naponta többször vagyunk kénytelenek nem csak magunkra vonatkozó döntést hozni, és ha lustaságból, vagy mert „úgyis tudom mit válaszolna” hozzáállásból nem kérdezünk, félreértések, nézeteltérések sorát okozhatjuk. Hamarosan felmerülhet a kérdés: „szeret még egyáltalán, hisz állandóan tiltakozik az ellen, amit én akarok?”

Ha valaki él és aktív, követ el hibákat. Így van ez a párkapcsolatban is. Sokszor választjuk azt a megoldást, hogy inkább nem beszélünk róla, bízunk benne, hogy nem derül ki, ködösítünk, stb. Nyilván azt hisszük, hogy valami rettenetes dolog történne, ha kiderülne…

A borzasztó ebben az, hogy akkor történik rettenetes dolog, ha eltitkoljuk, hisz ha mégis kiderül, akkor már sokkal nehezebb a problémán túl a bizalmatlanságot is kezelni, nem beszélve az addig rettegésben eltöltött időről. Lássuk be, fantasztikus eszköz van a birtokunkban: tudunk kommunikálni. Attól, hogy valakit nagyon szeretünk, még nem válunk gondolatolvasóvá, így ha azt szeretnénk, hogy a kapcsolat létrejöjjön és sokáig fennmaradjon, akkor kommunikáljunk!