Szerelem nélkül?

Egy nagyon jól sikerült esküvő végén a menyasszony lerogyott mellém egy székre, és sóhajtott egy nagyot: „No ez is megvolt!” Mivel csodálkozó képet vágtam elmondta, hogy azért ment hozzá a párjához, mert életében nem találkozott még ilyen becsületes, tisztességes és jó szándékú emberrel, és „tulajdonképpen” szereti is.

Függetlenül attól, hogy nekem, vagy másnak mi a véleménye erről a szituációról, talán érdemes tisztázni magának a párkapcsolatnak a jelentését. Megnézni, hogy milyen összetevői vannak, az érintettek mit vállalnak és garantálnak a másik számára.

Az alapok között mindenképpen ott van a szerelem, a másik iránti szexuális vonzódás, a szeretet, az etikus viselkedés, a közös célok. Ha valaki a környezetünkben tisztességes, becsületes és nagyon jó szándékai vannak – de ennél nem több számunkra -, akkor valószínűleg nagyon jól tesszük, ha igyekszünk vele baráti kapcsolatot kialakítani.

A fenti példa a párkapcsolatnak nemcsak az alapértelmezését sérti meg, de már rögtön az elején hazugságot visz bele. Tiszteljük és becsüljük a másik felet akkor, ha – jobb híján – ő is jó lesz nekünk? Mennyi időt jósolunk egy ilyen kapcsolatnak, vagy ha „kötelességtudatból” együtt maradnak, mennyire lehetnek boldogok?